A magyar bor dícsérete

"Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,
magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,
vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tûz ég:
magyar vesszõ nedvét kívánom én magamnak.
Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,
ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,
nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,
azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!
Erõ sarjad ki az aranyból: régi dal,-
magyar föld ontja az arany legremekebbjét,
a hegy tele arannyal, hát a nemes ital
ily erõssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?
Én azt hiszem: Kánában a mennyegzõi bor,
az is magyar földben termett valamikor."

(Gottfried Benjamin Hancke)

    Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.

A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. századmásodik felében a Batthyányiak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély épült a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.

Az Öreghegyen az élet mindig pezsgett. A következő adat 1696-ból való: a falu 39 lakosa közül 24-nek volt szőlője, legtöbbjüknek 1-2 kapás (a kat. hold bevezetésig igen elterjedt mértékegység, eredetileg akkora szőlőterületet jelentett, amekkorát egy ember 1 nap alatt meg tud kapálni. Ez vidékenként igen változó volt. Ez ezen a vidéken kb. 200 négyszögölnyi területet jelentett). „Az egész szőlő 82 kapásnyi, mely 43 akó bort terem.”

Enying lakói mindig is jelentős mennyiségű bort termeltek egyfelől saját részükre, másfelől a földesúr és az egyház részére kifizetendő porció kiegyenlítésére. A szőlőtermelés 1848-ig 3 szőlőhegyen folyt: a falu mellett lévő „Öreg-hegyen”, itt köznemesek és szabadok voltak a tulajdonosok. Több holdas parcellák voltak, 3, 4, sőt 10 kat. holdnyi szőlője is volt egy gazdának. A másik szőlőhegy, „Leshel”, a mai Leshegy falu területén és környékén volt. Itt is szabadok és nemesek termeltek szőlőt. Ez a hegy azonban távol esett a falutól, ezért a gazdák igyekeztek szőlőjüket eladni, és az árán az Öreg-hegyen vásároltak földet. A harmadik szőlőhegy, „Fehér-hegy”, a jobbágyok használatában volt. Ehhez a hegyhez tartozott az „Urak szölleje”, a mindenkori földesúri szőlő. Érthető hát, hogy a jobbágyfelszabadítás után szabaddá váló tulajdonosoktól az uraság a Fehér-hegyet igen magas áron visszavásárolta. Akárcsak az ország más területén, Enyingen is hatalmas pusztítást okozott a filoxéra. Az állam igen kedvezményes kölcsönökkel igyekezett a gazdákat oltványszőlő telepítésére ösztönözni. Sokan igénybe is vették a segítséget és újra telepítettek, elsősorban az Öreg-hegyen. Napjainkban is ezen a hegyen folyik jelentős, intenzív kézműves szőlőtermelés. Az Öreg-hegy területe megközelítőleg 109 ha. A hegyet az észak-déli irányban húzódó főút két részre osztja. A parcellák nagy része az útra merőlegesen, nyugat-keleti irányban fekszik. Méretük átlagosan 150 és 400 négyszögöl között van.

    50 évvel ezelőtt a szőlőfajták zöme hagyományos tőkés művelésű, többnyire olasz rizling, kadarka, oportó, othelló. Nagyapáink idejében nemigen készültek fajta borok, inkább a vegyes dominált, kivétel ez alól egy-két pince lehetett.

A hagyományos művelésű szőlőket a 70-es évek végén kezdték átalakítani kordonos művelésűre. Ettől kezdve bővült a fajta kínálat, mivel a termesztés átalakításával igény merült fel a fajta kínálat bővítésére, korszerűsítésére. A termesztésbe bevont újabb fajták: pl. az olaszrizling „P”-„B” 8-21 szig. fajtái, de megjelent a Zenit, Zalagyöngye, Zengő, Szürkebarát, Bianka, Cserszegi fűszeres, Cabernet fajták, Zweigelt, Chardonnay, Ezerfürtű, Kékfrankos, Veltellini, Irsai Olivér. Ezeken kívül a mai napig rengeteg, a régmúltban telepített, mára ismeretlenné vált fajta-féle szőlő található meg a régi ültetvényekben. A világfajták megjelenésével a régen honos fajták, mint pl. Noa, Elvíra, Izabella, Delavári, Százszoros, Szlanka, Kövidinka szinte teljesen eltűntek.

Egy szőlőbirtok, ami igazoltan 1934-ben került telepítésre, a mai napig terem, gondozzák, művelik rendesen. Minden évben bő terméssel örvendezteti meg e terület a gazdáját.

Mára a szőlőhegy varázsa átalakult, a rohanó világból kicsit kiszakadva csodás hangulat, béke, és nyugalom várja a gondos gazdákat munkára, vendégeiket szórakozásra, pihenésre, kikapcsolódásra. Bár a régi hangulat feledésbe merült, a gépesített szőlőművelés, és feldolgozás, valamint a bortermelés modern kori eszközei a mai korhoz igazodva varázsolják el az ide kilátogatni vágyókat.