Kedves Látogatónk!

Üdvözöljük oldalunkon, az Enyingi Borkedvelők Rendjének oldalán! Társaságunk 2014. év novemberében alakult, azon indíttatástól vezérelve, hogy Enying város, és az enyingi bor hírnevét, valamint népszerűsítését, és jó hírének öregbítését célul tűzte ki maga elé. Öt elszánt, az enyingi bor kultúráért, az Enyingen megtermelt szőlőért és borért tenni akaró szőlész, és borász egymásra találtak, és iránymutató szándékukat a Rend alapításával fejezték ki a környezetük, és az utókor számára.

A szőlő termesztéshez kedvet, a kultúrált borfogyasztáshoz  mértéket, az érték teremtéshez példát, a hagyomány őrzéshez pedig erényt és kitartást kívánunk széles körben hirdetni. Fontosnak tartjuk az emberi kapcsolatok tiszteletét, egymás iránti szeretetet lovagias magatartásunkkal óvni, védeni, és gazdagítani szándékunk. Véleményünk, hogy közvetlen környezetünk akkor változik számunkra kedvező irányba, ha mi magunk teszünk érte. Mindezzel az érték teremtéséhez a legőszintébb emberi megnyilvánulással tudunk hozzájárulni.

A Borrendünk együtt működik a helyi, és a környékbeli civil szervezetekkel, amennyiben az együttműködést az érintett szervezet aktív magatartásával támogatja. Ezt az együttműködést nem kívánjuk mindenáron az érintett szervezetre erőltetni. Nyitottak vagyunk egyéb, a közösségi élet működését segítő magatartás példa értékű fenntartása irányában. 

Gondolatunk az itt elhangzottakkal teljes mértékben egyet ért. Enyinget gyarapítani, fejleszteni, hírnevét jobbá tenni kívánjuk, ezzel szándékunk, hogy értéket teremtsünk az utókor számára.

És végezetül, szeretnénk felkérni mindenkit a környezettudatos magatartás példás alkalmazására, ezzel is segítve unokáink világának emberközpontú kialakítását, „hisz ez a föld nem a miénk, mi ezt csak kölcsönkaptuk az unokáinktól” mottót hirdetve.

A magyar bor dícsérete

"Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,
magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,
vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tûz ég:
magyar vesszõ nedvét kívánom én magamnak.
Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,
ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,
nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,
azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!
Erõ sarjad ki az aranyból: régi dal,-
magyar föld ontja az arany legremekebbjét,
a hegy tele arannyal, hát a nemes ital
ily erõssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?
Én azt hiszem: Kánában a mennyegzõi bor,
az is magyar földben termett valamikor."

(Gottfried Benjamin Hancke)